Jelenleg elégedetten dörzsölöm a tenyeremet, ugyanis sikerült végre összehozni egy win-win dealt a mobilszolgáltatómmal. Megígértem nekik, hogy nem megyek át a konkurenciához, aláírok újabb két évet bizonyos feltételek teljesülése esetén.
Ad 1: Amit mobilinternet szolgáltatásnak hívnak, az egy rossz vicc, ráadásul egy relatíve drága rossz vicc. Mert hogy szívesen növelném én felfelé a sávszélességet, de miért fizessek szakadozó, megbízhatatlan szolgáltatásért? Szerintem az a router, amit a legutóbb is adtak egy gagyi vacak.
Ad 2: Az első egy évben totál random, 90-100-120 euró körüli, folyton ingadozó számlákat, pedig telefonálni ritkán, és csak belföldön szoktam, és ez a szerződésem szerint korlátlan. Ezt annak idején szóvá tettem nekik, elnézést kértek, és azóta érdekes módon normálisan számláznak. Valamennyi jelképes összegű jóváírást is kaptam, de arra jó volt a sztori, hogy most ismét felhánytorgassam.
Kedves, és készséges volt az ügyintéző hölgy, felajánlotta, hogy ha maradok az ügyfelük, és bevállalok újabb két évet, akkor a jelenlegi havidíjamért cserébe megnégyszerezik a sávszélességemet, kapok egy hipermodern, tényleg fasza routert, és a telefon előfizetésem is eggyel magasabb kategóriába kerül. Le is csekkoltam később az online felületen a dolgokat, és igazat beszélt a hölgy. Mindig olyan, és elvileg annyiba kerül, amire én előtte rábólintottam. Persze az ilyesmivel úgy vagyok, hogy lassan a testtel, kíváncsi leszek a következő havi számlára. Meg azt követőre. Direkt kértem a hölgyet, hogy legyen szíves azért ismertetni velem az apróbetűs részt, de mondta, hogy tényleg nincsenek rejtett költségek. Ha meg utólag kiderül, hogy vannak, hát istenem, ő baszik rá, mert rögzített hívásban tájékoztatott félre. De szerintem ez nagyon fasza lesz így. Végre csúcssebességgel hasíthat a HD pornó. :)
Apropó pornó. A múltkor összehoztam egy gondolatszösszenetet a szexualitással kapcsolatban. utólag szánom-bánom, és roppantul szégyenlem is a dolgot. A posztot végül azért töröltem, mert miután később ismét elolvastam, arra jutottam, hogy ez még az én mércémmel mérve is erős, pedig nálam elég magasan van ilyen téren az ingerküszöb.
Az a baj a társadalom jelentős részével, hogy elképesztően prűd az emberek többsége. Követik a hülye vallási dogmákat, és/vagy azt a sok ostoba baromságot, amik annak idején odahaza, meg az iskolában, meg egyéb helyeken bevésődtek. Megfigyeléseim szerint kevesen jutnak el a felismerésig, és még kevesebben odáig, hogy felülírják a káros bevésődéseket, lerombolják önmagukban azt, ami rossz, ami káros, ami felesleges gátlás.
Tele van a világ frusztrált, megfelelési kényszeres lelki sérültekkel, akik önmagukat előszeretettel hiszik a normalitás csimborasszóják. Az egész kibaszott életük arról szól, hogy megfeleljenek az önmaguk által felállított hamis képnek. De sajnos előszeretettel méricskélnek másokat is a sajátos, torz mércéjükkel.
Félreértés ne essék, véletlenül sem szeretném, hogy ebből az írásból (is) úgy tűnjék, én szartam a bölcsek kövét, és hogy az én, saját egyéni mércém, értékrendet, világnézetem valamiféle mások számára is követendő, sőt, előírt dolog volna. Egyáltalán nem ez a célom. Én annak örülnék a legjobban, ha sikerülne minél több embert bátorságra, és gondolkodásra inspirálnom. Senkit sem kívánok kirugdosni a komfortzónájából, véleményem szerint ez nem is lehetséges, továbbá tiszteletben tartom a szabad akarat isteni intézményét.
Mélyen vallásos olvasóimtól kérdezem elsősorban, hogy Isten tréfából ajándékozott az embernek szabad akaratot? Tényleg attól leszel faszagyerek, ha sosem veszed le azt a kurva kendőt, vagy kipát a fejedről? Tényleg attól leszel menő, hogy eljársz minden vasárnap a templomba, még akkor is - tedd a szívedre a kezedet, kedves olvasó - szóval még akkor, ha esetleg majdnem minden alkalommal halálra unod magad ott, és valójában fogalmad sincs, miről szövegel a pap? Igen, ez tényleg vallásosság. Meg sosem hagynád ki az imádságot, mert otthon ezt láttad, de fogalmad sincs, valójában miért csinálod. Megmondom én, miért csinálod. Mert kibaszott önző vagy, és fosol a túlvilágtól, vagy attól, hogy itt, ebben az életben valami rossz fog veled történni. Hogy ha egyszer kimarad az esti ima, vagy a vasárnapi mise, vagy beficcen a házasság előtti szex, akkor Isten ki fog baszni veled, elveszted a munkádat, leromlik az egészséged, meghal valaki, akit szeretsz. Szóval félelembeli meggyőződésedből kifolyólag vagy vallásos.
Kicsit elvitt magával a flow, elnézést kérek ezért az egyébként fontos kitérőért. Nyargaljunk vissza a szexhez.
De előtte néhány profán gondolat a tabukról. Világéletemben érdekesnek találtam, hogy az alapvető, létfenntartással kapcsolatos, egyébként teljesen természetes ösztöneinket milyen sok buta, felesleges, és káros tabu övezi. Ott van például az evés. Milyen sok macerás rituálét sikerült ahhoz is hozzátoldani az évezredek során. Kést ide, villát oda, halat halkéssel, desszertet meg desszertvillával. Az asztalnál meg nagyon otromba dolog hangosan fingani, kivéve Kínában, mert ott meg ennek az ellenkezője számít illetlenségnek. Ahány ház, annyi szokás. Sok-sok kicsi relatív igazság az abszolút igazság hatalmas halmazában. De míg az evésről lehet szabadon beszélgetni, addig a szexről nagyon nem, vagy csak pironkodva, virágnyelven (Pisi, kaki szintén). Pedig evés, és a szex egylényegű, alapvető, természetes ösztön mindegyik.
Csak míg a kulturált étkezés sokaknál alap, addig a szex kultúrájának elsajítása kevésbé. Ahogy idősödik az ember, egyre jobban kialakul ételek terén az ízlése. Ha valaki kíváncsi, és nyitott természet, kipróbál új ízeket is, amelyek aztán vagy bejönnek, vagy nem. Szóval étel terén így állunk. Viszont a szex. Óóó, a szex. Az olyan ciki. Nem jó a partnered az ágyban? Miért nem mondod meg neki? Meg lehet mondani azt kulturáltan is. A házigazdának sem azt mondod vendégségben, hogy "Józsi, kurva szar, amit főztél, edd meg egymagad.", hanem értelmesen, konstruktívan, hogy "Ez a fogás nem igazán az én világom, ne haragudj, de ez nem annyira bejövős.", esetleg: "Én is szoktam ilyet készíteni, de nekem a te változatod nem igazán nyerte el a tetszésemet, szerintem legközelebb próbáld meg azt, hogy margarin helyet vajat használsz.".
Szexben ott vannak aztán azok a bizonyos vágyak. Most nem arra a hétköznapira gondolok, amikor Jancsi odavágyik Juliska lábai közé, hanem valami új póz, esetleg hármas, szerepjáték, szerepcsere, kikötözés. Megfigyeléseim szerint ott van elbaszva a dolog, hogy sokan még önmaguknak sem merik bevallani ezeket, inkább marad minden ilyesmi elfojtott vágy. Tudjátok, hány kapcsolatot meg lehetne menteni alapvető őszintességgel, és önismerettel? Ha meg valaki azért nem meri elmondani a másiknak, mire vágyik, mert fél a partner reakciójától... Őszintén? Tényleg olyan nagy kár azért a kapcsolatért?
Én magam egyébként nem kifejezetten vagyok oda a hagyományos párkapcsolatokért, tudniiliik, egyáltalán nem hiszek a monogámiában, ami ugye ilyen társas helyzetben valamiféle alapnak számít. Ugyanezen okból nem tartom sokra a házasság intézményét sem. Ha mindenképpen muszáj lenne valamiféle társas együttélési formát választanom, akkor poliamor kommuna. De én a legjobban egyedül érzem magam, mert így semmilyen mértékben sem sérül a privátszférám, annyi időt tölthetek egyedül, és olyan tevékenységek űzésével, amennyit csak szeretnék, így számomra ez a szabadság legmagasztosabb manifesztációja. Ha beszélgetésre vágyom, ráírok valakire Messengeren, vagy felhívom az illetőt telefonon. Ha pedig offline társalkodásra vágyom, akkor fogom magam, és kimoccanok itthonról, és az aktuális hangulatomtól függően megbeszélek egy találkozót valamelyik haverral, ha pedig éppen senkihez sincs hangulatom a szűkebb-tágabb baráti körömből, akkor teszek egy látogatást valami vadidegen helyen. Ilyen egyszerű ez, és a szexszel kapcsolatban is hasonló a hozzáállásom. Szex terén azért a legtöbbször az ismeretlen, felfedezetlen dolgok vonzanak, úgyhogy amikor rámjön a dolog, elmegyek valamelyik helyi swingerbe. És amikor tényleg lusta vagyok, de annyira, hogy még a lakásból kimozdulni is alig van kedvem, akkor meg áthívok valakit. (Ez a ritkább eset, mert szexualitás terén a felfedezés öröme hajt.)
A swinger egyébként egy rendkívül hasznos intézmény jellemfejlesztés szempontjából. Azt hiszem, én ott tanultam meg életemben először igazán nemet mondani. Ott, meg korábban az FKK strandokon sikerült leépítenem a saját testemmel kapcsolatos görcseimet, és gátlásaimat, és végleg elfogadnom saját magamat. Ott tanultam meg, hogy időnként bizony érdemes eljárni bizonyos szűrővizsgálatokra, és ez utóbbit javaslom a "stabil, komoly kapcsolatban élő" olvasóimnak is, mert egy negatív eredmény mindig tök jó érzés. Ott kezdtem el szerintem igazán, és őszintén megtanulni az elfogadást. Elfogadni mások kinézetét, véleményét, társaságát.
Véleményem szerint az emberi kapcsolatok - na jó, igazából bárminek a terén - butaság ragaszkodni az állandósághoz. Kényelmesnek tűnik persze, és egy darabig az is lehet, de az ember jó esetben állandóan változik, fejlődik, semmi, és senki sem tart örökké, még saját magunk sem (Ebben a materiális értelemben biztosan nem.). Néhány barátot leszámítva folyamatos a jövés-menés, személycserék, igazi interperszonális átjáróház, és én a magam részéről nem is ragaszkodom senkihez sem. Minden egyes ember okkal bukkan fel, és aztán tűnik el az ember életében. Nem, nem én vagyok lelketlen pszichopata, csak rájöttem, hogy egyszerűen így működnek az életben a dolgok, és nincs kedvem felesleges dolgokért a sorssal szemben harcolni, árral szemben fuldokolni, mikor egyszerűen el is engedhetném magam, és a felszínen lebegve, hátamon fekve hasamat sütkéreztetve élvezhetném a napsütést.
Ez a világ kevésbé lenne elbaszott hely, ha mindenki rendelkezne önismerettel, és igyekezne gőzerővel megszabadulni a sok-sok felesleges frusztrációtól. Mert az a kibaszott képmutatás tesz tönkre mindent, ami az őszinteség, önismeret hiányából, és buta megfelelési kényszerből eredezik. Le a képmutatással!
