Amikor annak idején elhagytam az országot, olyannyira komolyan gondoltam az egészet, hogy azóta sem lépem át az osztrák-magyar határt. Az idei év decembere kivételes alkalom lesz, mert a tetoválást jobban megéri magyar szalonban csináltatni, meg nemrég rendeltem néhány klassz könyvet magyar nyelven, és azokat is át kell vennem.
Illetve elhozok még néhány dolgot otthonról. A hatalmas fa sakk-készletemet, egy műfenyőt, karácsonyfa-díszeket. Korábban utáltam a karácsonyt, és dacból nem ünnepeltem. A Valentin-naphoz hasonlóan a képmutatás ünnepének tartom, de az idei év más lesz. Idén valamiért elkapott végre a feeling, és mivel rengeteg egyedülálló barátom van itt Bécsben, ezért arra gondoltam, hogy összehozok egy közös vacsorát.
A tervekre visszatérve... Én eleve azzal a szándékkal jöttem ki, hogy megszerezzem az osztrák állampolgárságot, mivel jó ideje kínosnak tartom a magyart. Hatalmas morális terhet jelent számomra, és alig várom, hogy lemondhassak róla, mivel a magyar társadalom erkölcsileg, és szellemileg olyan katasztrofális szinten van, amellyel én semmilyen szempontból sem kívánok a jövőben azonosulni.
Ahol Schmitt Pál köztársasági elnök lehet, ahol Bayer Zsolt lovagkeresztet kap, ahol szitokszó a liberális. Ahol Raffay Ernő teltházas előadásokat tarthat. Ahol Wass Albertért, Nyírő Józsefért, és Horthyért tömegek rajonganak. Ahol Semjén Zsolt szabadkőművesekkel, és jakobinusokkal riogathat a Parlamentben. Ahol szétverik a Széchenyi által gründolt Tudományos Akadémiát. Ahol elüldözik az egyik legnívósabb felsőoktatási intézményt (CEU). Ahol a kórházak, és iskolák fejlesztése helyett stadionokat építenek. Szóval az az ország, ahol ilyenek megtörténhetnek, az nekem a legcsekélyebb mértékben sem a hazám.
A kiköltözésem persze ideiglenes deklasszációval járt, de már nem zavar túlságosan a dolog. Annyival más, annyival jobb a "nyugati levegő", annyival egészségesebb az itteni közgondolkodás, és az egymáshoz való hozzáállás, hogy elmondani sem tudom.
Elmesélem, elméletben miként zajlik az osztrák állampolgárság megszerzése. Magyar állampolgárként hat év folyamatos ittlét után kérvényezhetem. Be kell vinnem egy csomó hivatalos papírt, dokumentumokat, hivatalos fordításokat, jövedelemigazolást az illetékes hivatalba. Nehéz pontosan megmondani, miket kérnek, mert mindenki személyre szabott listát kap. A rendőrségtől is bármikor kijöhetnek meglátogatni, beszélgetni, utánanéznek az illető előéletének. Szerencsére az enyém makulátlan, még parkolási bírságom sincs, de még a piroson sem megyek át, szóval nagyon tudatosan odafigyelek mindenre, de egyébként ettől függetlenül is igyekszem betartani a létező összes paragrafust.
Sajnos a nyelvvizsgáimmal nem megyek sokra, hiába ÖSD, és magasabb nívójú, mint az előírt kötelező minimum, mert friss nyelvvizsgát fognak kérni, egy évnél nem lehet régebbi. Megoldom simán, de nem örülök neki, mert ez egy plusz költség. Lesz még ezen kívül egy állampolgársági, és helyi történelmi ismereteket számon kérő vizsga is. A vizsgakérdéseket már sikerült megszereznem, és egy masszívabb általános műveltséggel, előzetes felkészülés nélkül is simán megoldható.
Ha az ember minden feltételnek, előírásnak megfelel, túl van a sikeres vizsgákon, akkor jön csak a neheze: a magyar állampolgárságról való lemondás. Igazából egy elég egyszerű folyamat lenne, de a magyar hivatalnokok hozzáállása katasztrofális. Tudniillik, előszeretettel törnek borsot a "hazaárulók" orra alá. Évekig is elhúzódhat az ügymenet.
Be fogják zúzni a születési anyakönyvi kivonatomat, az összes Magyarországon kiállított okmányomat. A lemondásomat végül a köztársasági elnök fogja szignózni. Sajnos akkor már biztosan nem Áder lesz az illetékes, pedig örülnék neki nagyon, mert az mindent aláír, amit csak eléje tesznek.
Miután valaki hivatalosan lemondott a magyar állampolgárságról, ezt követően veheti fel az osztrákot. Nagyon várom már a ceremóniát. Nem vagyok érzelgős típus, de szinte biztos, hogy el fogom magam sírni a helyszínen.
Ez az egész procedúra persze évekig tart, és nem túl olcsó. Olyan 1200-1600 euróval érdemes kalkulálni. Ha kétszer, háromszor ennyibe kerülne mondjuk, akkor is belevágnék.
A másik tervem az önkormányzati lakás. Ahol élek, az sem rossz, és viszonylag olcsónak számít, de túl sok megkötés van. Nem tarthatok háziállatot, pedig nagyon szeretnék egy cicát. Nem lehet saját mosógépem, mert nincs elég hely, és eleve be sem lehet kötni. Persze meg lehet oldani a mosást a közös mosókonyhában is, de hosszútávon drága, és macerás. Rendes, normális konyha helyett egy teakonyhám van minihűtővel, két elektromos főzőlappal. Sütő sem volt, de mivel imádok sütni, ezért végül vettem egy minisütőt. Elég klassz egyébként, nem panaszkodom rá, viszont kicsi. Rendes egytálételek nem nagyon férnek bele. Továbbá nem festhetem át a falakat, ami tulajdonképpen nem probléma, mert egyébként is fehérek lennének a falaim. Viszont a padló ronda, ilyen hányás színű linóleum. Az egyetlen előnye, hogy nagyon egyszerű takarítani, de azért rendes parketta, meg járólap jobb volna. Ahová tudtam, szőnyeget tettem. A kecó is kicsi. A házi könyvtáram nagy része még Magyarországon van, és esélyem sincs ide kihozni a maradék könyvemet, mert akkor már tényleg mozdulni sem lehetne. Egyszemélyes ágyam van, amit kicserélhetnék kétszemélyesre, de akkor meg a hangszereim nem férnének el. Nem tudok privát szexpartikat tartani, mondjuk szerencsére léteznek swinger clubok, de akkor is. First world problems, nah.
Egy személynek szerintem minimum 60 négyzetméter, és három szoba lenne az ideális. Bécsben, egyedülállóként ez a megfizethetetlen kategória, még akkor is, ha az ember nem minimálbéren tengődik.
Véleményem szerint egy lakás akkor élhető, ha van benne egy tágas, jól felszerelt konyha. Ez nálam tényleg kritikus, mert imádok főzni, sütni. Van benne továbbá egy minimum hat személyes asztal. Ez is fontos, mert szeretek lakomákat rendezni, illetve csak szeretnék. Oké, ezzel például nincs baj, mert megcsináltam úgy a dolgokat, hogy ha áttolom a hálóba a minisütőt (Az éjjeliszekrényen tárolom, mert görgős az alja, tehát elég könnyen mozgatható.), akkor öt ember kissé szűkösen, de elfér az asztalnál.
A hálószobával kapcsolatban nincsenek nagy igényeim, az lehet felőlem egy sötét lyuk is, ahová pont befér egy kétszemélyes ágy, meg egy ruhásszekrény. Oda tényleg csak aludni tér be az ember.
Ami zavar még, az a külön dolgozószoba hiánya. Úgy oldottam meg, hogy amikor éppen nincsenek vendégeim, akkor az étkezőasztal az íróasztalom.
Szerintem a lehetőségekhez, és a hely szűkéhez képest sikerült nagyon rafináltan, és okosan berendezkednem. Szóval a kecó kicsi, de a lehetőségekhez képest tényleg kihoztam belőle a maximumot, és egész otthonos.
Viszont az ideális felállás tényleg az volna, az embernek van egy rendes fürdőszobája fürdőkáddal. Van egy tágas, amerikai konyhás étkező+nappalija. Van egy pici hálószobája. És van egy normális méretű dolgozószobája rengeteg könyvvel, földgömbbel, masszív fa íróasztallal, írószékkel. Szóval bizony mondom néktek, értelmes embernek bizony szüksége van minimum 60 négyzetméterre, és három szobára. Olyasmiket már meg sem merek említeni, hogy spájz, szalon, szivarszoba, mert ez már az álmodozás kategória. Az tényleg luxus, és nagyon szerencsés az az illető, aki ezeket megengedheti magának.
Az önkormányzati lakással kapcsolatban annyi, hogy az ember akkor igényelheti meg, ha minimum két évet lehúzott egy adott lakcímen. Nálam ez gebaszos, ugyanis a jövő évben valószínűleg renoválni fogják azt az épületrészt, ahol én is élek. Ez a kellemetlen zajokon kívül azzal a további kényelmetlenséggel fog járni, hogy egy emelettel feljebb kell majd költöznöm, emiatt változni fog a lakcímem, amit köteles vagyok jelenteni az illetékes hivatalnál. Maga a házszám nyilvánvalóan nem változik, de a Türnummer (ajtó) igen. Eléggé féltem attól, hogy így két évem megy a kukába. Nemrégiben felvettem a kapcsolatot a WienerWohnennel, és hosszas levelezgetés után azt a megnyugtató választ kaptam végül, hogy ez a fajta lakcímváltozás nem lesz probléma, ha és amennyiben küldök egy hivatalos, a Verwaltung által kiállított igazolást arról, hogy renoválás miatt változott a lakcímem. Ez elég korrekt.
Az önkormányzati lakással kapcsolatban csupán egyetlen egy probléma van. Hivatalosan nem nagyon kaphatok egyedülálló személyként a jelenleginél nagyobb kecót.
Amint megszereztem a Vormerkscheint, következik az úgy nevezett sült galamb időszak. Ez jellemzően 1-2 év, mire felajánlanak egy megüresedett kecót. Személyenként ki van matekozva, mekkora az a lakás, amit kiutalhatnak. Amennyiben a WienerWohnen ajánlja fel a lakást, nincs sok választási lehetősége az embernek. Vagy elfogadja azt, amit felkínálnak, vagy néhány évre megint megy a levesbe.
Viszont, létezik egy teljesen legális kerülőút. Tudniillik vannak olyan emberkék, családok, akik egy csomó pénzt beleöltek az önkormányzati kecójukba, és ha csak úgy visszaadnák a WienerWohnennek a lakást, elúszna ez a pénz. Úgyhogy ők meg szokták hirdetni a lakást különböző interneres felületeken, és ha kvázi kivásárolod őket, tiéd a lakás, úgyhogy ezt fogom én is csinálni a Vormerkscheinnal a kezemben. Összevadászok majd magamnak valami tágasabb, többszobás kéglit. Addig meg elvagyok itt is, mint a befőtt.
Most még a szolgáltatómmal kell valamiféle egyezségre jutni, tudnillik, nemsokára lejár velük a szerződésem, és alapvetően egy jól fizető ügyfél vagyok. Viszont a múltban voltak problémák, többször is elszállt az internetem, amit először a chates ügyfélszolgálaton jeleztem, illetve próbáltam volna jelezni, de a kollégájuk hozzáállása katasztrofális volt, a lakcímemmel baszakodott, ami - mint utólag kiderült - ügyintézői hanyagság miatt nem került annak idején átírásra. Én megírtam a srácnak, hogy ma most nem segít, akkor a következő ember, akivel beszélek, az a főnöke lesz. Elkövette azt az ostobaságot, hogy beszólt, majd kibaszott a chatről. Szó elszáll, írás megmarad. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, és vezetői visszahívást követeltem. Miután ezek megtörténtek, átküldtem az illetékesnek az összes print screent, sűrű elnézéskérések, az adott kolléga kirúgása - állítólag - megtörtént, aztán nem sokkal később postai úton kaptam is egy díszes, személyre szóló levelet egyedi ajánlattal, amit stratégiai okokból nem fogadtam el végül. Írásban jeleztem, hogy az ajánlat kedves, de nem fogadhatom el, mert hűségnyilatkozattal jár, én pedig valószínűleg át fogom vinni mindenemet a konkurenciához. A hónap végén jár le a jelenlegi szerződésem, és pont az imént kaptam egy pitizős üzenetet megtartó ajánlattal. Ez már tényleg kedvemre való, kicsit később fel is hívom őket, hogy átbeszéljünk minden pontot, és ha úgy is kóser, akkor bánja kánya, áldásomat, és aláírásomat adom két újabbi évre. Sajnos ezekkel a hiénákkal keményen kell bánni, különben ott húzzák át az embert, ahol csak tudják. Meg annak idején ültem én is a telefonvonal másik végén, és elég sokat tanultam az ügyfelektől.
Egyelőre ennyi, most hirtelen elfogyott a mondanivalóm.
